Barion Pixel
Digitális ábra I2C vs SPI kijelző-interfészről mikrokontrolleres rendszerben, különböző jelkimenetekkel.
Ne csak a kijelzőre figyelj – az interfészválasztás hatással van a teljes működésre.

📟 IIC vagy SPI kijelző? Sebesség, kábelezés és mikor melyik a jobb választás

Amikor kijelzőt választunk mikrokontrollerhez, a technológia (LCD, OLED) mellett nagyon hamar felmerül egy másik kérdés is: I2C vagy SPI interfészt használjunk?

Sokan ezt apró részletnek gondolják, pedig a választás hatással van:

  • a frissítési sebességre,
  • a kábelezésre,
  • a busz terhelésére,
  • és közvetve a teljes rendszer stabilitására is.

Mit jelent az I2C a gyakorlatban?

Az I2C egy kétvezetékes busz:

  • SDA (adat),
  • SCL (órajel).

Előnyei:

  • kevés vezeték,
  • több eszköz ugyanazon a buszon,
  • egyszerű bekötés.

Ezért nagyon népszerű:

  • kisebb kijelzőknél,
  • egyszerű projektekben,
  • ahol kevés adatot kell ritkán frissíteni.

Hátrányai viszont hamar jelentkeznek, ha:

  • nagyobb felbontású kijelzőt használsz,
  • gyakran frissítesz,
  • több eszköz van ugyanazon a buszon.

Ilyenkor az I2C szűk keresztmetszetté válik.

Mit tud az SPI?

Az SPI tipikusan:

  • gyorsabb adatátvitelt biztosít,
  • külön vezetéket használ az eszközök kiválasztására,
  • kevésbé érzékeny a busz terhelésére.

Előnyei:

  • nagyobb frissítési sebesség,
  • stabilabb működés nagy adatforgalomnál,
  • jobban skálázható grafikus kijelzőknél.

Hátrányai:

  • több vezeték,
  • kevesebb „plug and play” jelleg,
  • több lábat foglal a mikrokontrolleren.

SPI-t akkor érdemes választani, ha:

  • grafikus kijelzőt használsz,
  • animáció vagy gyakori frissítés kell,
  • fontos a gyors reakció.

Mi történik, ha rosszul választasz?

Gyakori jelenségek:

  • I2C kijelző „szaggat” frissítéskor,
  • a buszon más eszközök belassulnak,
  • SPI kijelzőnél elfogynak a szabad lábak,
  • bonyolultabb lesz a kábelezés, mint kellett volna.

Ezek nem hibák, hanem a választás következményei.

Buszterhelés és rendszerhatás

Fontos látni, hogy:

  • az I2C buszt gyakran más eszközök is használják (szenzorok, RTC),
  • a kijelző frissítése ilyenkor minden mást is lassít.

SPI-nél:

  • a kijelző „külön életet él”,
  • kevésbé zavarja a többi perifériát.

Ez különösen számít összetettebb rendszereknél.

Kábelezés és megbízhatóság

Rövid vezetékeknél mindkét megoldás jól működik, de hosszabb kábelezésnél:

  • az I2C érzékenyebb a zajra,
  • az SPI jobban tolerálja a környezetet.

Ez nem sebesség-, hanem jelminőség-kérdés.

Hogyan dönts a gyakorlat tükrében?

Tedd fel a kérdéseket:

  • Milyen gyakran frissül a kijelző?
  • Mekkora adatot kell átküldeni?
  • Van-e más eszköz ugyanazon a buszon?
  • Számít-e a vezetékek száma?

Ha:

  • egyszerű, ritkán frissül → I2C
  • grafikus, gyakran frissül → SPI

Mit tanultunk a kiválasztásról?

Az I2C és az SPI nem jobb vagy rosszabb, hanem más célra való.

A jó választás:

  • gyorsabb rendszert,
  • kevesebb kompromisszumot,
  • és kiszámíthatóbb működést eredményez.

További írások